DPTP motor: ...
DPTP motor: ...
PS Vita: Uncharted Golden Abyss teszt
Teszt
2013-11-29 12:06
don_peter
Írások: 6



Elég sok cikk és teszt jelent már meg erről a játékról révén, hogy 2012. februárjában jelent meg. Én személy szerint még csak most jutottam hozzá és most volt rá lehetőségem, hogy tüzetesen átnézzem és végigjátsszam.
Remélem, azért szívesen fogadjátok és olvassátok az én tapasztalataim és tesztem eredményeimet.

Biztosan sokan ismeritek már a történetét ennek a játéknak, de úgy gondolom, hogy akik nem annyira követték az elmúlt években a PS3 exkluzív címeit azoknak ez új infó is lehet.

Röviden annyit mondanék el, hogy az Uncharted játékcsalád gyakorlatilag a PlayStation exkluzív címei közül az egyik, ha nem az egyetlen kabala játék, vagy akár nevezhetjük zászlós hajójának is amióta megjelent, illetve amióta a jól ismert Crash Bandicoot játéka valahogy elkeveredett a PS és a Naughty Dog gondozó kezei közül.

Hogy tisztába legyünk vele ezt a játékot már nem a Naughty Dog készítette, hanem a Bend Studio, de ettől függetlenül a Naughty Dog folyamatában ellenőrizte a fejlesztéseket. (Talán ezért is lett ennyire jó.)

Amit ebben a tesztben le fogok írni azok teljes mértékben az én szubjektív meglátásaim, mert ugye más aki képben van, annak lehet a Killzone juthat eszébe, ami véleményem szerint is jó, de még is inkább az Uncharted sorozatot tartom a PS egyik legkomolyabb és jelenleg a legjobb exkluzív címének.

Uncharted Golden Abyss története az első Uncharted rész a Drake’s Fortune történetét megelőző körülbelül 2évvel játszódik.
A főszereplőt (Nathan Drake) Jason Dante invitálja meg egy Közép-Amerikai azték és maja kincskeresésre, ez persze koránt sem lesz egyszerű mivel egy 400 évvel ezelőtti spanyol konkvisztádori mészárlás helyszínére bukkannak, amelynek szálai sokkal mélyebbre nyúlik vissza, mint sem azt gondolnák.
Talán jobb lett volna el sem indulni erre a kincskeresésre?



A játék eleje eseménytelen ugrálással és mászkálással és persze sok átvezetővel kezdődik, akkor válik akciódúsabbá a dzsungelben való bolyongás mikor kiderül, hogy mások illetve más is keresi a hét aranyváros egyikét.



Történetesen egy helyi diktátorról van szó aki a saját kis hadseregével próbálja megnehezíteni a dolgukat.
Tovább bonyolítva a történetet, beleszőttek egy női karaktert (Marisa Chase) is, aki az eltűnt nagyapját (Vincent Perezt, archeológus) szeretné megtalálni.
A lánynak a nagyapja naplója és egy arany medál áll rendelkezésére, melyet tőle kapott, hogy rábukkanjon és felderítse mi is történt valójában.





Természetesen a játék sok egyéb csavarral is nehezítve van és, hogy annak se lőjem le a poént aki még nem játszotta végig nem árulom el a főbb érdekességeket.
„Annyit azért megelőlegezek, hogy nem mindig szabad megbízni abban aki éppen nekünk vagy akinek éppen mi segítünk ;)”

A fejlesztőkről elmondható, hogy megpróbálták, mondhatni sikeresen kihasználni a PS Vita minden funkcióját és persze hardveres erőforrásait.
A játék eszméletlen képi és hangminőséget nyújt végig.
A párbeszédek jók,  szellemesek, viccesek és kevés angol tudással is érthetőek.
Persze azért vannak néha teljesen felesleges és elhúzott monológok ami azért párszor kellemetlenül unalmasnak bizonyulnak, de hála az égnek ezek sem vették el a kedvem attól, hogy figyelmesen kövessem végig az eseményeket.

Én alapból normál nehézségen kezdtem a játékot, hogy ne legyen se túl könnyű, se túl nehéz, mivel sokat olvastam arról, hogy sokkal kevesebb arányban van a játékban alkalmunk lövöldözni inkább nehezebb fokozatra gondoltam és ez véleményem szerint be is jött mivel ez még pont az a szint, amely tökéletesen megfelelt számomra.
Később a játékban mélyen elmerülve én nem tapasztaltam a sokat hangoztatott, aránytalanul kevés akciót, sőt teljesen arányba volt a vége felé meg fokozatosan átbillent a mérleg nyelve az ellenkező irányban.
Sok akció kevés ugra-bugra :D

Döbbenet.
A játék első pár szakaszában csak ámultam és bámultam.
A tűz és a víz ábrázolása valami fantasztikusan sikerült, a fák, a zöld növényzet, hegyek sziklák, napkelte, fények, fényeffektek …stb. Ezt látni kell.















Eszméletlen a grafika, folyamatosan arra sarkalt, hogy álljak meg és nézelődjek. Még kézi konzolon nem láttam ilyen szintű ábrázolást, simán mondhatnám rá, hogy ez egy PS3 erősségű rendszer, amely mint a PC-éknél high beállításokon szűrés nélkül fut.
Talán az egyetlen grafikai gond (bár nem tudom, hogy ezt fel e lehet róni egy kézi konzolnak) az élsimítás, de ez tapasztalható volt a Mortal Kombat 9 esetében is.
Kicsit bántotta a szemem, de még is összességében ez elhanyagolható probléma és nem vesz le semmit a játék élményéből.

Ötletesség.
Telis-tele van jobbnál jobb ügyességi feladatokkal, amelyek a PS Vita egyéni tulajdonságait kihasználva lehet megoldani.

Ilyen például mikor kötélen vagy éppen láncon kell fel-le mászni: ilyenkor a konzol hátsó tapi felületét a bemutató ujjunkkal fel-le simogatással tudjuk a karaktert irányítani.



Aztán amikor egy kőoszlopon lévő vésetről akarunk másolatot készíteni: az ujjunk segítségével a kijelzőn kaparós sorsjegy kaparásánál is alkalmazott mozdulatokkal tudjuk a kopírt elkészíteni.




Továbbá a 13. szakasznál egy fényforrást a konzol hátsó tapíjára irányítva tudjuk a láthatatlan írást elővarázsolni.

Vagy említhetem a sok esetben visszatérő pillanatot, amikor egy padlón vagy szakadék felett lévő farönkön kell áthaladnunk és eközben egyensúlyunkat elveszítjük, ekkor a teljes konzolunkat kell jobbra, balra döntögetnünk, hogy egyenesbe állhassunk, vagy egy másik alkalomnál az erős sodrású vízben kell kerülgetni a szikla kiállásokat ugyan ezzel a döntögetős megoldással.

Összetépett levelek, fényképek, plakátok puzzle szerű összeillesztése, fényképek készítése, széfzárak kinyitása…stb
Zseniális megoldások.

Pusztítás.
Fegyverekkel is jól el vagyunk látva, több típust is kapunk a küldetések folyamán ilyenek pl. Pisztolyok: több típus is 45-ös, 9mm-es, uzi, Puskák: távcsöves, Ak-47, shotgun, vállról indítható..stb, ja és a gránát…
A fegyverekből is érdemes válogatni, mert észrevételeim szerint elég nagy különbségek vannak köztük.
Pl.: 45-ösből, ha nem fejre lövök akkor egy tárral is bele kell ereszteni egy-egy ellenségbe, ellentétben a 9mm-es magnummal, mellyel egy lövésre betérdelnek akárhol is találom el őket ;)
A shotgun csak közelharcok esetén számít erősnek, az AK-47 és az uzi elég jól szór, szóval csak pontosan célozni velük, a távcsöves kimondottan jól használható és halálos fegyvernek bizonyul.



Fedezék rendszer és lopakodás:
Aki már játszott az Uncharted bármely részével annak ez nem lesz ismeretlen, de biztosan egy felejthetetlen újítás volt anno pont mint a Gears of War esetében.
Ez a játék egyik legjobb eleme, eszméletlen jó lopakodni és lopakodva becserkészni az elleneket, ezzel azért csínyen kell, bánni mert a túlzott lopakodás káros a játékmenetére. (Ezt majd lejjebb kifejtem)





Igaz vagy kitalált?
A játék folyamatosan olyan érzéseket gerjesztett bennem, hogy itt igenis többről van szó, mint egy ember által megálmodott és kitalált eseménysorozat.
Több maja, azték vagy a kereszteshadjáratok szálain eljuthatunk ezen sztori több sarkalatos pontjához.
Pl. érdekesek a maja, azték piramisok romjai és ezen területeknél felfedezhető ékírások vagy éppen a kőbe vésett ábrázolások, alakzatok.
Aki olvasott vagy nézett majákról és aztékokról szóló dokumentum filmeket, azoknak nagyon ismerős lesz pár alakzat. (Hát persze mert innen vették)
Nagyon sok helyen volt utalás egy-egy rajzon, alakzaton, tárgyon a szabadkőművességre, de ez már más téma.



Viszont, ha én tévedek és ez tényleg egy ember illetve egy csapat agyszüleménye, mármint a sztori, akkor fejet kell hajtanom a készítők előtt, mert brutálisan jól átgondolt és összerakott, megalkotott sztori.
És ehhez az iszonyat jól elkészített virtuális világ is nagyon sokat tesz hozzá.
Emelem a kalapom.

Hogy ne tűnjek elfogultnak a csupa pozitív megnyilvánulásaim miatt és persze objektív hozzá állásomat bizonyítsam, álljon itt pár negatívum is, amely zavaró lehet és bár nem húzza le a játék összképét, de még is meg kell említeni.

Csőjáték?
A játék ugyan nem érezteti vagy is inkább próbálja elfedni, hogy mennyire előre el van tervezve, hogy mit, mikor és hogyan csináljon a játékos.
Ez legjobban akkor került előtérben, amikor valamit a játék szerint nem jól vagy éppen nem úgy végzünk el ahogyan az meg van írva a nagykönyvben.
Nagyon tetszett a játékban a fedezék rendszer, ezt feljebb kifejtettem, élveztem bújva becserkészni áldozataimat, de ezt nem mindig tolerálta a játék.
Volt olyan eset, hogy nem fedezték fel a jelenlétem és gyakorlatilag a bejárható szakaszon mindenkit likvidáltam, egyszerűen még sem engedett tovább a játékban.
Vagy 30percet futkároztam körbe-körbe és mindent végignéztem felvettem, amit lehetett, de semmi.
Egy újra kezdés után már nem bujkáltam csak lerohantam őket lövöldöztünk persze itt is bravúros voltam :D és voalá tovább engedett a játék.

Hová tűnt az erő?
Egy szakaszon, mikor barátunk Dante megkapja jussát és sajnálatos módon rajtunk marad és valamilyen oknál fogva a játék rákényszerít bennünket, hogy a történések ellenére mi mentsük meg a szaros irháját, szembesültem először, hogy azért maradt optimalizálatlan terület a játékban.
Miközben egy páncélos gépfegyver folyamatában ereszti ránk a kifogyhatatlan lövedékeit, nekünk mászni és ugrálni kell a romos épületek lelógó oszlop maradékain és eljutni a páncélos géppityús háta mögé.



Miután kiiktattuk a golyófosót, Dante kománk is utánunk jön és itt kezdődik a gond.



A játék egyszerűen a sok karaktert + Dante mászását és ugrálását + lövök mint állat már egyszerűen nem bírta szusszal.
Nem mondhatom azt sem, hogy leakasztotta a konzolt, de éles szemmel észrevehető volt az FPS csökkenés.
Aztán egy másik pálya szakasznál még feltűnőbb volt a belassulás még szakavatlanok is észrevették volna.
Ezen pálya szakasz emlékeim szerint a 21. epizód körül volt.
Ez egy dzsungeles, folyós, vízeséses környezetben egy elhagyatott és elég nagy területen elfekvő település vagy város romjai közt folyó akció dús lövöldözés során következett be.



Itt már egy újabb szereplő van segítségünkre, melynek megint csak mint sokszor sokaknak, mi segítünk, hogy utánunk tudjon jönni.
Egy hidat kell leereszteni segítőtársunknak, amikor beüt a krach.
Egyszerűen lerohannak bennünket és éles csata bontakozik ki, nem csak mi erőlködünk, hogy mindenkit megleckéztessünk, hanem kezünk között lévő, már forróra nyomkodott konzol is küzd, amikor szemmel láthatóan szaggatni kezd.
A belassulás olyan mértékűvé vált (bár ez lehet az én elhelyezkedésem miatt is bekövetkezhetett), hogy az már a szinte játszhatatlan kategóriába tolta el az élményt.
Olyan volt mint, ha észrevehetetlen szurok kádba léptünk volna, nem vagy csak igen nehezen lehetett mozogni és az akció is mint a mátrixban lelassult és szaggatottá vált.
Ez egy borzalmas momentuma volt a játéknak.

Bug?
Akkor vannak bugok is, de nem számottevő még is egy két helyen jót mosolyogtam, hogy egy sziklaparton a levegőben állva lőtt rám az ürge persze jól látszik, hogy nincs alatta talaj.
Vagy az én karakteremmel, ha túl közel megyünk a szakadékhoz vagy a romos épület széléhez, akkor gyakorlatilag az egyik lábunkkal nyugodtan rátámaszkodhatunk a levegőre.



Nagyon sűrű a légkör :D

M.I. az mi?
A játékban a karaktereknek kb. annyi mesterséges intelligencia jutott, mint egy döglött légynek.
A szemük előtt, vagy tőlük 10méterre töröm ki a nyakát az egyikük haverjának, akivel éppen az előtt beszélgetett, ami kurvára nem érdekli.
Egyszerűen a velem “állítólagos segítőim” mint, ha nem is lennének, vagy csak szimplán valami láthatatlan állapotban lennének, vagy predátort játszanak és bekapcsolták az álcázásukat.
Az összes ellenség engem üldöz és engem lő, a segítőmet teljesen leszarják, persze lehet azért mert kurvára nem rájuk céloz és csak puffoktat valami elmebeteg módon és állandóan pofázik, hogy menjek már.
Volt olyan eset is, hogy hangtalanul közelítettem feléjük és valami érthetetlen módon még is észrevettek több 100méterről és már is ontották rám a golyókat, persze abszolút pontosan lőnek főként a mesterlövészek.
Vagy pár alkalommal szinte teljesen leállt az akció, mikor testközelhez érkezett az ellen, nem lőtt nem bántott, várta az én reakciómat.

Külön érdekességként említem csak meg, hogy egy helyszin engem nagyon emlékesztetett egy jól ismert és népszerű filmben is láthatott maja és azték piramisra vagy eltemetett városra, ez pedig nem más mint az Alien Vs. Predator. A filmben mondjuk az antartisz jege alatt volt a város, de ez ne korlátozza már le a képzeletünk határait. :D



No legyen ennyi elég, hiszen ezek a negatívumok mind-mind annyira szőrszálhasogatásnak bizonyulnak amellett, hogy mennyi pozitívumot kapunk, hogy azt el sem lehet mondani.
Javaslom akinek lehetősége van az azonnal ugorjon neki :D



Végső konklúzió?
Véleményem szerint egy remekre megírt játékot kapott a PS Vita, amely mind látványilag mind pedig tökéletes sztori és logikai megoldásokkal kecsegtet.
Annyira lebilincselő a sztori és a nagyon frappánsan megalkotott virtuális világ, nem beszélve az iszonyat jól kitalált logikai feladatokról, hogy az ember szinte beleolvad és magáénak érzi a küldetések sikeres kipörgetését.
A játék szó szerint nem engedi el a kezed vagy ha jobban tetszik, nem engedi, hogy leragd. (ezt értsd pozitívan)  

Összesen 285 képernyőfotót készítettem a játékról, (ez azért sokat elárul mennyire tetszett) de ebből sajnos csak a kiválogatott töredékét tudom megmutatni.

Ezek után tőlem azt hiszem nem is kaphatna mást, mint a maximális 30-as pontszámot.
Játékidő: 7-8óra (4nap)
Pontozás: hang/grafika/játékélmény,játszhatóság (1-től 10-ig)
Eredmény: 10/10/10 = 30pont

Végezetül egy kép amelyet csak azok láthatnak aki majdan végig küzdik magukat a dzsungel borzalmasan be nőt és tagolt tájain.



Az erő legyen veletek. ;)
don_peter
DPTP motor: GDPR infomráció!
2018 Május 25.-től hatályba lépett adatvédelmi szabályzatról itt olvashatsz bővebben: Adatvédelmi tájékoztató
Az oldal további használatához el kell olvasnod és fogadnod az adatvédelmi és cookie-k használatával kapcsolatos tájékoztatonkat.

Elfoadom!
Nem fogadom el!