Egy közösség, egy hely, egy platform, egy oldal amely a régi és újonnan becsatlakozó Magyar Retro Arcade játékosoknak biztosít teret ahol megoszthatják illetve megbeszélhetik élményeiket, gondolataikat. E platform a létrejött közösséget hívatott összefogni, újabb hívőket toborozni és a hitetleneket megtéríteni.. :) E világ az, amely a 80'-90' években a legtöbbünknek a legmeghatározóbb évtizedeit jelentették, játékos fronton. Szeretünk játszani, szeretjük nézni és szeretünk róla beszélni..
Beszéljünk róla!
Kezdjük rögtön egy kis ismertetéssel:

SHIN NIHON KIKAKU

Most teszünk egy kisebb ugrást az idõben az elmúlt Retro rovatainak éveibõl a '90-es évek kezdete felé. A helyszín ezúttal nem az Egyesült államok, hanem a mai világ videojáték fellegvárának számító Japán, ahol a játéktermekben a demozgató masinák villódzó képsorainak megjelenõ három betûs rövidítés szépen lassan egybeforrt az ezredforduló elõtti utolsó évtized "arcade" jelzõjével. Shin Nihon Kikaku. Dereng valami? És, ha úgy említem: SNK?

Bizony így már mindjárt más! Gondolom minden, hazánkban játékterembe járó lelkes "gamer" biztosan találkozott már az elõbb említett rövidítéssel. Nos, a japán kifejezés magyar jelentése nem más, mint "új japán projekt", ami nem véletlen. A cég a megalakulásakor választotta ezt a nevet, melynek keletkezését elsõsorban az akkori piaci helyzet befolyásolta. Az 1978-ban alakult SNK a kezdetektõl fogva arcade játékokat gyártott a mai meglévõ rendszerekre, emellett a sikeres programokat (pl. a híres Ikari Warrios szériát) a folyamatosan megjelenõ otthoni gépekre is elkészítette. Leginkább a 8 bitesekre, elsõsorban a Nintendo NES-re portolt szoftvereket, mondhatni amolyan "külsõs fejlesztõ-csapatként" tevékenykedett, számos ismert japán társával egyetemben, amikor is 1989-ben véglegesen megváltoztatta a profilját. Egyre komolyabb érdeklõdést mutatott a játéktermek világa iránt, míg végül véglegesen abbahagyta a NES-re való fejlesztéseket és egy új projektbe kezdett, amely mögött egy speciális hardverrel készülõ arcade gépezett rejlett. Ez elég merész húzás volt az SNK részérõl, ugyanis a '90-es évekre egyre nagyobb intenzivitást mutatott az otthoni konzulok elterjedése, piaci statisztikák voltak a bizonyítékok arra, hogy egyre kevesebben járnak játéktermekbe, helyettük mindinkább az otthon való szórakoztatást részesítik elõnyben. Ennek ellenére a cég bizakodóan tekintett a jövõ felé, mikor elkészült az SNK MVS-el (Multi -Video System).

Az újdonsült hardver egyik elõnye abban nyilvánult meg, hogy lehetõvé tette egy gépezetben több, egymással teljesen eltérõ játék mûködését, ám az igazi ereje a grafikus megjelenésben mutatkozott meg, melyet a 16 bites központi Motorola 68000-es mikroprocesszor és a 8 bites Zilog Z80-A bázisú társprocesszor kombinációja táplált. A két CPU által létrejött "hibrid" hardver olcsó, ámde mégis hatásos (és bõséges kapacitással rendelkezõ) grafikailag akkoriba brutális erõt képviselõ rendszerré tette az MVS-t, amelyhez hozzájárult az is, hogy a két processzortípus, akkoriban már elég ismert volt a programozók körében( pl. ehhez hasonlót találhatunk a Sega Megadrive / Genesis konzolokban is) sokan és könnyen tudtak velük dolgozni, így kapásból biztosították a megfelelõ szoftverellátottság lehetõségét is. De térjünk vissza a multi-games koncepcióhoz: az MVS-ben egyszerre négynél is több (létezett 6 slottal rendelkezõ alaplap is, de ezekbõl kevesebb készült, mivel a legtöbb arcade kabinetbe nem fértek be a méreteik miatt)

slot kapott helyet, így lehetõség volt arra, hogy az érme bedobása utána számos játék közül válogassunk, ahelyett, hogy egy másik gépnél is sorba kellett volna állnunk. (Ezt a fajta megoldást amúgy már a Nintendo Play Choicre rendszernél is alkalmazták elõtte, de csupán csak kísérletezési szinten). Az SNK MVS messze többre volt képes az akkori összes létezõ rendszernél - elég ha csak a ROM-ok maximális méretére gondolunk, hiszen a több, mint 41.25 Mbyte-nyi adat akkoriban szépen kidolgozott, részletes grafikai megjelenítést biztosított. (érdekesség, hogy az a bizonyos, jellegzetes szignállal kísért intro-felirat alatti "330 Meg Pro-Gear Spec"

felirat az MVS ROM címzési technológiáját jelentette. Az igazság ezzel kapcsolatban viszont az, hogy a kifejlesztett címzési rendszernek köszönhetõen nem volt meghatározott maximális ROM méret. A 330 Mbit csupán csak 1990-ben jelentette a maximum használható memória limitet, hiszen a mai SNK coin-op játékautomaták nagy része már rég túllépte ezt az értéket. Elég ha pl. a 2001-ben debütáló The King of Fighters 2001 jut az eszünkbe - ennél a játéknál ugyanis az a 330 Mbit bizony már 892 Mbit-re növekedett.

A cég nem akarta lecserélni a már jól bevált és ismert introt, ezért csak egy új sort szúrtak bele: Neo-Geo GigaPower…)

Számos régi fejlesztõcsoport szerzõdött fejlesztõként az SNK-hoz az új rendszerben rejlõ lehetõségek láttán, minek következtében az MVS iszonyatos tempót diktálva ontotta magából a jobbnál jobb játékokat. Visszahódította a játéktermek tekintélyét, hiszen ilyen grafikát, ilyen játékélményt otthoni konzolokon senki sem tapasztalhatott. A korábbról már ismert Team Alpha csapat megjelentette a World Heroes bunyós sorozatát,

majd késõbb, mikor 1992-ben az elsõ Mortal Kombat megjelent coin-opos masina formájában,

készítettek egy meglepõen sikeres játékot, az Aggressors of Dark Combatot, melyekkel megkezdõdött az igazi 2D-s bunyós anyagok áradata.

Elkezdtek szálingózni a Samurai Showdown-ok (évrõl évre egy-egy új cím, összességében öt), Art Of Fightingok, a Breakers, a híres Fatal Fury sorozat egyes epizódjai (Playstation berkekben Garou Densetsu néven ismerték), Double Dragon és még sorolhatnám.

A nagy népszerûségnek meg is lett az eredménye: a folyamatosan lejjebb süllyedõ arcade piacot fellendítve az SNK igazi úttörõjévé vált játéktermeknek, fantasztikusan jól fogytak az MVS kártyák (eleinte 1200 USD-nek megfelelõ áron- és vitték, mint a cukrot), valamint a kabinetek. Elõfordult, hogy számos megszállt SNK rajongó otthonra, speciális kiképzésû masinát kért magának, nem kímélve a pénztárcáját sem. Kabinetek tekintetében több típus is fellelhetõ volt, voltak kommersz, több slotos alaplapot befogadó változatok, de léteztek, un, "dedicated" modellek is, melyek kifejezetten egy-egy programhoz készültek. Ezek a típusok kialakításukban, slotjaikban, festésükben is különböztek az "átlagtól"(Lásd pl. Metal Slug).

A befolyt anyagi haszon akkora volt, hogy a cég egy év után elindította az Egyesült államokbeli képviseletet is, amely SNK USA néven vált ismertté a kontinensen. A terjesztés mellett toborzó szerepe is volt a dolognak, így egy idõ után az sem volt fura, hogy amerikai és japán fejlesztõcsapatok dolgoztak együtt egy-egy sikerjátékon (jó példa erre a közép-amerikai Evoga. A Rage of the Dragons mellett pl. õk fejlesztették ki az MVS-sel kompatibilis Crystal Hardware egységet is). Emellett egyes, japánhonban már befutott anyag angol nyelvre való fordítása is az õ feladatuk közé tartozott.

AZ SNK NEO-GEO AES MEGSZÜLETÉSE

Itt érkeztünk el jelen elmélkedésünk és az 576 Konzol közötti igazi összefüggés alapjához; van szerencsém bemutatni a mai napig minden idõszak egyik legjobbjának tartott, valamint a rajongók millióinak máig féltve õrzött kincsét, az SNK Neo-Geo AES (a Neo-Geo jelentése, új világ, az Advance Entertainment System pedig a továbbfejlesztett szórakoztató rendszer rövidítése) otthoni konzolját. Eleinte az SNK huzakodott egy otthoni konzol kiadásától (hiszen maga alatt vágta volna a fát) aztán mégis úgy döntött, hogy belefog a kockázatos otthoni MVS kifejlesztésébe.

Ez a nagyszerû gép 1990-ben egy évvel azután kerültet a boltok polcaira borsos, 650 USD-nek megfelelõ árával, hogy az SNK MVS megjelent a játéktermekben. Ezért a pénzért magát a konzolt (lásd a képeinket) valamint egy-egy választott játékot kaptak hozzá a Japánok (késõbb az Amerikaiak és az Európaiak is) amolyan deluxe pack kivitelben, melyhez a NAM -1975 és a Baseball Professional volt választható alapkiszerelésben. A gépnek megjelent egy GOLD kiadása is eleinte csak az USA-ban, ami annyiban különbözött a Japán változattól, hogy a dobozban 2db joypad, egy memóriakártya (késõbbiekben lesz róla szó), illetve a Magician Lord nevû játék volt megtalálható.

Az éles szemû kritikusok már az elején kiszúrták a Neo-Geo AES reklámokban a "24 bites rendszer" kijelentést, szerintük ugyanis egy 8 és egy 16 bites processzor "hibridjét" nem nevezhetjük 24 bites technológiának. A játékos réteget azonban nem nagyon érdekelték az ilyesféle megjegyzések (késõbb az SNK elnézést kért a hibás megnevezésért) csak a játékok, melyek között az átlagosabb programok is 200 USD körüli árba kerültek. A konzol sikere óriási volt(csak a Sony és a Nintendo okozott azóta ekkora õrületet japánban, még reklámra sem volt igazán szüksége. Köszönhette ezt a csak minimálisan módosított MVS hardvernek és a megannyi arcade átiratnak (amik között az eredetihez képest legtöbb esetben semmi vagy csak szinte alig észlelhetõ különbségek voltak) amit portoltak rá az évek során. Egy kis technikai ízelítõ a fekete burkolat alól. A központi processzor 12 MHz-en, a matematikai társprocesszor 4 MHz-en ketyegett, belsõ memória tekintetében 64KB + 2 KB -ot tartalmazott, Video RAM-ból pedig 68 KB állt rendelkezésre, amivel 320×224-es felbontásra és 65536 színbõl egyszerre 4096 megjelenítésére volt képes. Grafikai részletesség szempontjából egyszerre 380 sprite-ot mozgathatott maximálisan egyszerre- többek között ezért olyan szemet gyönyörködtetõek pl. a Blazing Star vagy éppen a LastBlade játékok képi effektjei is.

A SNK Neo-Geo úttörõ volt az irányítás terén is, hiszen az AES-hez a játéktermi irányítókarokhoz hasonlatos "elnyûhetetlen" joypadet használt, hogy az otthoni kis kedvenc még jobban hasonlítson arcade nagytestvéréhez.

Természetesen hozzáférhetõek voltak a hagyományos értelembe vett control padek is, bár meglehetõsen kevés darab készült belõlük és a tapasztalatok alapján kellemetlen fogásúak is voltak. Sorra jelenetek meg a coin-op átiratok és ekkoriban csatlakozott számos külsõs fejlesztõcsapat is a már sikeres "társasághoz" az ilyenek egyike volt pl. a Data East is, mely jó néhány, ma is ismert programot fejlesztett a Neo-Geo-ra. 1992 táján aztán megjelent a Street Fighter 2 az "árkádok alatt" amely még több srácot vonzott a játéktermek felé szerte a világon. Az SNK is erre az idõpontra idõzítette a máig népszerû Fatal Fury (Garou Densetsu), valamint az Art Of Fighting nevezetû bunyós stuffokat, melyekkel a riválisokkal egyetemben ismét megtöltötték a játéktermeket. A cég meglehetõsen jól összpontosított mindegyik felvevõpiacra, az arcade megjelenések után sorra kerültek ki az AES cartridge-ok az otthoni kistesóra, ráadásul idõközben egy olyan memóriaslot olvasót is készítettek, mellyel a coin-opos masinákból lehetett hazavinni a kimentett állásokat (egyszerre max. 27 save slottal rendelkezett) s az otthoni konzulon folytatni az akciót. (A dolog érdekessége, hogy az egész vica versa is mûködött). Ennek leginkább shoot'em up játékoknál volt jelentõsége, mert bizony egy-egy credittel rendesen meg kellett izzadni, hogy pl. az Alpha Mission II-ben vagy az Aero Fighter II-ben akár a harmadik szintig is eljussunk.

Az SNK a gyûjtõknek is különbözõ fogásokkal kedveskedett, 1993-ig a NES dobozokhoz anyagukban hasonló, méretükben inkább egy vaskos könyvre hasonlító papírtokozásban adták ki a cartridge-okat(melyekhez jó néhány esetben színes, a játékkal kapcsolatos anime ábrázolásmóddal készített képregényeket is mellékeltek), a késõbbiekben pedig a ma használatos slim-tok megoldást választották, melyet aztán '95 után le is cseréltek egy újabb modellre. Egy-egy hagyományos papírtokozásban levõ játék mai Ebay-es ára az akkori max. 350 USD-s ár többszörösével vetekszik, különösen az olyan ritkaságoké, mint pl. a minden idõk egyik legjobb arcade platform shooter játéka, a Metal Slug sorozat, melynek darabjáért nem félnek elkérni 1500-1700 USD-t sem az aukciós áruházakban. Kiegészítõk tekintetében a Neo-Geo AES-hez speciális RGB kábelek, a különbözõ debuggerek (csak moddolással voltak elérhetõek), néhány külsõs cég által gyártott kontroller (még külön a mahjongg játékokhoz fejlesztett irányító is létezett, igaz ez csak Japánban volt elérhetõ), a link kábel( néhány játék pl. a Riding Hero, vagy a Trash Rally lehetõséget adott a 4 játékos linkelésére is), valamint a konverter kártyafoglalat volt elérhetõ. Ilyesféle volt a Phantom 1 és a SAC is, melyek segítségével az MSV játékokat lehetett AES-es cartridge-ekbe konvertálni.

(Az üres AES cartridge-ot külön lehetett megvásárolni) a hardveres újdonságok mellett egy-egy rajongói magazin is megjelent néhány éven keresztül, melyek közül az USA-ban az NGF-USA, Japánban pedig a NeoGeonFreak volt ismert és sikeres.

AZ SNK NEO-GEO CD MEGJELENÉSE

1993-ban, látván az CD technika fejlõdését, az SNK is beállt azon hardverfejlesztõk sorába, akik CD alapú konzolt kívántak gyártani. Az akkora idõzített Sony Playstation mellett kijött a piacra az elsõ generációs "frontloaderes"(elöltöltõs) NeoGeo CD-vel, mely nem igazán volt populáris darab, mivel csak 25.000 darab készült belõle - ezért is annyira ritka a gyûjtõk körében. A NeoGeo CD népszerûtlen helyzetének alakulását be lehet tudni a magas árnak (a bevezetõ ára 400 USD körül mozgott, s ennyiért bizony már egy 32 bites Playstationt lehetett akkoriban kapni), illetve az egyes technikai hiányosságainak, melyek közül elsõsorban az egyszeres CDROM-nak köszönhetõen a lassú adatátvitel volt az, ami negatívan befolyásolta az eladási adatokat. Látván a kezdeti sikertelenséget, az SNK megpróbálta felfokozni a "NeoGeo CD Only" jelzésû játékok megjelenésével a keresletet - ilyenek voltak pl. a Bust -A-Move, valamint a Crossed Swords 2 is - illetve folytatta az MVS/AES páros sikeres játékainak kiadását is a CD alapú konzoljára - több kevesebb sikerrel.

Az új médiahordozó bizonyos szempontból azért többre volt képes, mint a cartridges-os megoldás. Zenei tekintetben az audiotrackek szebben szóltak, ráadásul a nagyobb tárolókapacitásnak megfelelõen néhány játékot felturbóztak videó-betétekkel, extra pályákkal és új színekkel is. 1996-ban az SNK -nál tettek még egy kísérletet a NeoGeo CD iránti érdeklõdés fellendítésére és elõálltak egy új NeoGeo CDZ modellel, amely csupán annyi változtatást hozott az elõdhöz képest, hogy toploader (felültöltõs) változatban készült, nagyobb puffermérettel rendelkezett (egy olvasásra több adatot volt képes beolvasni a memóriába), valamint 2×-es sebességû CDROM-ot tartalmazott. "Cserébe" azonban iszonyatosan melegedett, elõfordult olyan eset is, hogy félórás játék után egyszerûen lefagyott az egész rendszer. Ebbõl a modellbõl a technikai malõrök miatt kevesebb készült, csak Japánban megjelent limitált példányszámú exkluzivitás maradt, de az SNK ennek ellenére egészen a '90-es évek végéig sorra megjelentette a CD-re is az AES-es programokat. Manapság persze a CD alapú NeoGeo masinák gyûjtök körében igen népszerûek.

A MAINSTREAM-SÜLLYESZTŐ

1996 után úgy tûnt, hogy a konzolos világ ismét megváltozik. A 32 illetve 64 bites kor hírnökei, mint pl. a Playstation, a Saturn, vagy az N64 a jövõ játéktermi grafikát/ hangulatot produkálták az otthonokban is- a coin-opos automaták ismét erõs népszerûtlensége zuhantak. Az SNK is ennek a "triónak" az áldozata lett, eljárt felette az idõ az Egyesült államokban szép lassan feledésbe merült - annak ellenére, hogy az AES Japánban a mai napig igen népszerû konzolnak számít. Három évvel a NeoGeo CDZ kiadása után, a cég megjelentetett egy pici, hordozható, fekete-fehér masinát, melyet NeoGeo Pocket névre keresztelt.

Japánban az ilyen kisebb, hordozható kütyük iszonyatos népszerûségnek örvendenek, nem történt ez másképp a Pockettel sem. Egy rossz döntés következtében megpróbálták eladni az amerikaiaknak is a hordozható konzolt, hardveresen felturbózták, színes változatát pedig ugyanolyan néven az USA-ban is forgalmazni kezdték. A Bio Motor Unitron és az egyes Samurai Showdown epizódok nagyon jól átírt példányokra sikeredtek, de a GameBoy Color mellett ez a kicsi handheld gép nem nagyon rúghatott labdába.

A céget egyre inkább financiális problémák kezdték fenyegetni, ami elég volt ahhoz, hogy ne jelenhessen meg a legújabb fejlesztésû 64 bites NeoGeo Hyper 64.

2001-re az anyagi gondok addig fajultak, hogy az SNK szépen lassan bezárta az üzemeit, s egy szerzõdés keretében átadta az összes NeoGeo-val kapcsolatos jogot a Playmore Corp. számára.

Az utolsó fejlesztések az új tulajdonosoknak köszönhetõen még napvilágot láttak, úgymint a King Of Fighters 2002, a Rage of the Dragons vagy éppen a Metal Slug negyedik epizódja, melynek újabb folytatása Japánban már a játéktermekben szedi a kreditek százait. (A Playmore egyébként folyamatosan hozza ki az SNK-s fejlesztéseket, valamint a régebbi játékokat, pl. Metal Slug epizódokat PS2-re). Az SNK nem halt meg csak átalakult - a hatalmas rajongó bázis még a mai napig megvan, gyûjtõk tucatjai hadonásznak egy-egy AES-ért az Interneten, még a mai napig lehet az otthoni konzolhoz és az MVS-hez rendelni játékokat, ajándéktárgyakat a különbözõ konvertereknek és az emulátoroknak köszönhetõen pedig még hosszú évekig forog az a három betûs rövidítés a köztudatban.

Azt hiszem, azok a játékok, melyek méltán képviselik ezt a konzolt, rendelkeznek egy olyan sajátossággal, melyet manapság csak a legjobbak mondhatnak magukénak, akármilyen platformra is létezzenek: van hangulatuk! éppen ezen okból kifolyólag a világ egyik legjobb játékrendszere az SNK Neo-Geo. érteni fogod, ha kipróbálod, ha elmerülsz benne. Talán meg is tetszik neked. Talán az életed része lesz, mint ahogy az enyém is. Talán ezért is éri meg retrozni…..The Future is Now! SNK.
írta: Stinger (576KByte)